Inzert

Amikor ezt a térképet rajzolták, Kínát még egymilliárdnál kevesebb ember lakta - de már akkor is jó nagy ország volt, és már akkor is elnyomták a tibetieket. És a viszonyunk hozzájuk már akkor is ellentmondásos volt, csak másképp.

Máig ünneplendő nagy örömöt jelentett az esemény, amikor végre visszacsatolták az NDK-hoz ezt a szegény kis ország-torzszülöttet. Nagyon hülyén nézett ki így magában. De figyeljük csak a tudósító nevét! Egész komplett apákésfiúk-összeesküvést rakunk itt össze…

Ennyire túlterheltek voltak a szegény tanácsi dolgozók az átkosnak mondott aranykorban - csodálkozunk, hogy időnként véletlenül kicsúszott egy-két gorombaság belőlük? Ugye nem... És hát valljuk be, most sem mennek ezek a dolgok másképp, ma már a fúrópajzsoknak is engedélyt…

Igaza volt a minap a Klubrádió pekingi tudósítójának: tényleg jobb egy jó diktatúra, mint egy rossz demokrácia (végülis kit érdekel, hány ember van ártatlanul börtönben, ha tele a hasam). Fokozottan igaz ez a régi és az új Magyarország viszonyára - mai jeles ünnepünket…

A hetvenes-nyolcvanas években még egyetlen európai ország sem volt elég érett a közös valuta bevezetésére, így jobb híján dollárban adták nekünk kézbe a Párt vezetői háromévente kiváltható valutakeretünket. Kemény ötven dollárt először, majd kicsit többet. Szemét dolog…

Ezért az összecsapott térképért biztosan nem kapta meg a Szocialista Munka Hőse érdemérmet a készítő. Csúnya fércmunka!