Inzert

Például 1985 első felében 33%-kal többen csúsztak el, mint a megelőző év hasonló időszakában.

A létező legcsúnyább és legolvashatatlanabb dropshadow effekttel aláztuk meg a jenki kémbandát a tévé adásában, főműsoridőben. Bizonyos, hogy a példátlan esetet diplomáciai jegyzékváltás követte.

1985-öt írunk, és közeleg a Dzsenniferek, Vanesszák és Vitnik ideje; erre figyelmeztet a korabeli Híradó inzertje. A fonetikus átírást mindenesetre még az Akadémia is korainak tartotta.

Ne legyünk naivak: a nagy repülőgépgyártók lobbista grófjai természetesen a szocialista vezetőket is megkörnyékezték annak idején. Ők azonban megvesztegethetetlennek bizonyultak, és kizárólag minőségi paraméterek alapján voltak hajlandóak eldönteni a vásárlási kérdéseket, így a szovjet MIG-ek mellett senki más nem is rúghatott labdába.

Bár az ember a legfőbb érték, a víz már akkor is könyörtelen úr volt; hiába vigyázott az alattvalók testi épségére a mindenható Állam Bácsi.

Legalábbis a nyolcvanas évek közepének tévés inzertje ezt állítja. Valóban, Orbán Viktornak már egyetlen kilométer sem jutott!

Egy kis burkolt románozásért nem mentek a szomszédba (haha) a kommunista éra Szabadság téri pártkatonái sem. A képen jól felismerhetően Ceausescuék Oltcitja látható, gyertyafényszórókkal és hatszögletű kerekekkel.

Csak tökéletes árucikkeket készített a népgazdaság tőkés relációjú exportra, dollárelszámolásban, hiába vizsgált minden egyes darabot nagyítóval a rafinált burzsoá.

Putyin elődje, Brezsnyev diplomáciai offenzívát indított a nyugati világ felé - ez volt az enyhülés időszaka.

Nem volt gond a népesedési helyzettel - a gyerekgyárak szülőszobáin ontották az utódokat a munkások és a parasztok. Az apás szülést pedig látható, hogy még nem találták fel.

Cipőt a cipőboltból? Ugyan kérem. A hiánygazdaság viszont egy munkakört felértékelt: az anyagbeszerzőét.

Mi ápolja jobban az ország imázsát, mint a kitűnő gazdasági kapcsolatok. Erre az örök igazságra az MSZMP vezetői is ráhibáztak, a következmény: lendületes exportoffenzívák tőkés és szocialista relációban egyaránt.

Egyre többet ittunk, és egyre többet pöfögtek el a gyárak - ezek itt szikár tényszámok.

A képen az UEFA, az Európai Labdarúgó Szövetség képviselője utasítja el udvariasan óvásunkat.

Akkor még nem kellett roncsprémiummal ösztökélni a gépkocsivásárlókat - mindenki boldogan fizetett be, öt évre előre ezekre a csodajárművekre. Még az áremelés sem számított - mindenki tudta, hogy a minőséget meg kell fizetni!

Ez az, amin még röhögni sem érdemes: a háború előtt élenjáró magyar elektronikai ipart a komcsik szépen hazavágták, és a modernizálás jelszavával, a nehézipar erőltetett fejlesztésével visszavágták az országot egy teljes ipari korszakkal korábbra. Az antimodernizálásban az utolsó pillanatig élen jártak: még a nyolcvanas évek második felében is brutális pénzbüntetéssel sújtották azt, aki otthonra személyi számítógépet akart magának vásárolni.

A kommunizmus utolsó időszakában - ekkor indultak be az első GMK-k - a televízió az agit-prop osztály beleegyezése nélkül gazdasági alapismereteket kezdett sugározni.

Mint egy luxusétteremben, annyian látták el - tegyük hozzá, magas színvonalon! - a kedves vendégeket a Kádár-kori kórházakban.

Nem Obama az első amerikai elnök,akinek gazdasági nehézségekkel kell szembenéznie - annak idején Jimmy Carterre is majdnem rádőlt a dollár.

A világgazdasági folyamatok elől persze a világ legjobb sörei sem menekülhettek - a válság mindenhol hatalmas áldozatokat követelt, éppúgy, mint most. Az árak viszont még így is impresszívek maradtak, csak a valóban minőségi  termékek kerültek két számjegyű forintba.

Az áfaemelést akkor legalább annak hívták, ami: áremelésnek.

A dolgozó nép hatalma a távközlés modernizálását is elhozta - hiába volt COCOM-lista a béketábor több országa felé sikerült széles sávú kapcsolatokat létesítenünk.

Most, hogy a Magyar Posta megkapta a legmagasabb nemzetközi elismerésnek számító Oscar-díjat, nem árt, ha visszaemlékszünk rá, hogy a mostani sikereket a hetvenes években alapozta meg a vállalat. A szocialista világban szinte párját ritkító kézbesítési pontosság, gyorsaság és udvariasság akkor még külön minőségbiztosítási főosztály meglétesítése nélkül is magától értetődő volt, a vezetékes telefonhálózat kíméletlen terjesztése pedig csak hab volt életünk banándarabokat sem nélkülöző gyümölcstortáján.

Szerettük ezt a hollót, ez az igazság.

Igazi május elsejei inzert helyett érjük be egy sima önkényuralmijelkép-idézéssel.

Talán már akkor sejtették, hogy a Gripeneket valamivel ellentételezni kell majd...