
A szimpatikus célok megfogalmazásában mindig partnerra talált a kádári álkormány az akkori (magánbeszélgetésekben királyinak becézett) köztelevízióban. Mi lehetne nagyszerűbb tett kedvenc tavunk megmentésénél? E nemes cél mindenkiből kihozta a legjobbat, a lakosság egy emberként rohant a tópartra, és költötte el ott éves megtakarítását készpénzben, csak hogy megmenekülhessen a pusztulás fenyegető rémétől legértékesebb természeti kincsünk. (A lángossütő kisiparosok pedig a végén már alig tudtak mozdulni a több kilónyi aranyékszer súlya alatt.)
Utolsó kommentek