Inzert

Vajon ki lehetett az a parafenomén a Szabadság téri székházban, a hetvenes években, aki megérezte, hogy nemsokára itt korszerű szocialista üzemeket fognak adni-venni maszekok? Ilyesmi akkor még csak a Moldova-szatírákban fordult elő.

Tenyérjósló guide? Vagy korrupcionális szemléltető ábra? Képzett bábjátékos munkaeszköze? Nem tudjuk, mit látunk.

Haha, erről az inzertről épp lemaradtunk egy nappal... elnézést, de mindig annyi aktualitás van, és elsodornak a harminc évvel ezelőtti események.

Svájci indexálás még nem volt, de Kádár-féle szocialista kormánynak így is meg voltak a trükkjei arra, hogyan vásároljon a nyugdíjas szavazókat. Ezt is sokkal jobban csinálták, mint a mostaniak, mert a választásokon mindig 99% fölött teljesítettek.

Elképzelhető, hogy a képen a híres Lánchídi csata csapatmozgásait ábrázolták, a nyolcvanas évek második felében? A szocializmus rendőrei nem vadállatok voltak, ezt a törvénytelen műveletet is el tudták végezni komolyabb személyi sérülés nélkül. Persze, nem voltak angyalok, március 15. előtt mindig illedelmesen betessékelték az aktuális veszélyforrást az előzetesbe - hol Demszkyt, hol Pákhot, hol Orbán Viktort - Bodoky Tamás viszont munkanélküli újságíró maradt volna, ha akkor állt volna neki egy véres Túlkapások-könyvnek.

Talán azt látjuk ezen az ábrán, hogy 1000 balesetre hány haláleset jut? Ha így van, akkor Haidernek jóval nagyobb pechje volt, mint balesetet szenvedő magyar sorstársainak, közülük ugyanis jóval nagyobb arányban haláloztak el régebben. Mostanáig, mert az Új Rend és az ezt gondozó kormánybiztos javított adatainkon.

Banánt és narancsot csak karácsonyra kaptunk a Párttól - akkor is hosszú sorbanállás után -, de ez nekünk bőségesen elég volt. Hülyének és irracionálisnak tűnt a tőkés országok gyakorlata; náluk nyáron is kaphatóak voltak ezek a kimondottan téli-, pontosabban déligyümölcsök.

A negyvenforintos dollár idejében, amikor állítólag dühöngött a válság, téeszeink impozáns exportdinamikát mutattak.

Ezekben a forintválságos napokban nem árt visszaemlékezni, honnan startolt a dollár és a forint aránya - a demokraták ezt is elkúrták rendesen. A történet másik oldala, hogy negyven forintba fájt a dolcsi, viszont egyszerű halandók nem vehettek, csak ötvenet, háromévente...

A rendszerváltás egyik legfontosabb ideológiai vitájában derült ki, hogy a Télapó kommunista találmány, és csak Mikulásnak szabad nevezni a piroskabátos, nagyszakállú rémet. Pedig a tévében, a kommunista eszme hazai fellegvárában már 1982-ben így plakátolták az ellenállók az ünnepet...

Gyerekek, rendesen megtanultátok a Szovjetunió földrajzát? Aki nem, azt a tanár elvtárs egyenesen a Gulágra deportálja! (Az is rajta van a térképen, keressétek meg!)

A házépítő kaláka csak addig működött, amíg tartott a sör és a tömény. Utána építhetett egyedül a reménybeli tulajdonos...

A politikafüggők tegnapi rohama után ma egy kis kikapcsolódás, ezzel a cuki kis ari képpel.

Hát igen, a szemétparaszt narancsosok már a hetvenes években is mindent megtettek, hogy fékezzék az ország fejlődését - és a legnagyobb baj az, hogy sikerrel jártak. A Fidesz a nyolcvanas évek végére csúcsra fűtötte az elégedetlenséget, ennek volt következménye az adósságcsapda, és ezért voltunk kénytelenek behódolni a tőkés országok és az IMF diktátumának.

Ez is milyen gyönyörű népszokás volt - csak bementünk a gyümölcsösbe, befizettük a kis beugrót, és már vihettük is a friss, finom magyar ízeket. A kapitalisták viszont kivágták az összes almafánkat, és az íztelen, méregdrága vacakjaikat próbálják meg lenyomni a torkunkon. Nem fog sikerülni!

A nép egykori vagyonának a képen látható elemei ma valószínűleg Leisztinger Tamás vagy Csányi Sándor portfólióját gazdagítják.

Párthatározat nélkül egy szöget sem lehetett beverni ebben az országban, így valószínűleg az árveréseket is kézben tartották - ha másért nem, hát azért, mert a kapitalista veszély az ilyen helyeken leselkedik igazán a dolgozókra.

Jól elviccelődünk mostanában, hogy a cigányok lopnak, hehe, de az igazság az, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek Európájában a magyar a tolvaj szinonimája volt. (Emlékszünk még a bécsi feliratokra, vagy a válogatott focistafeleségekre a 78-as vébé előtt?) És ezt is a puha diktatúra számlájára kell írni; csak sajnos valahogy úgy maradtunk, az áramlopás azóta is virágzó üzletág családok óriási tömegeinek háztájijában.

... egyenesen a földekre.

Akár hisszük, akár nem, a kommunisták mindig, mindennel korrektül elszámoltak a nép felé, még ha az aljas radikális ellenzék mást is állít. Íme, milyen komolyan vették például az év végét a hetvenes években.

Nem inzert: falragasz. Az MTV-ben már a hetvenes években áttértek az ún. desk típusú szerkesztésre, és a newsroomban kotyvasztották a híreket szocialista párt első embereiről.

Időnként a kisgazdák is bekerülhettek a híradóba a hátsó ajtón: az adatok ugyanis szemmel láthatóan nem a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság ráfordításának nagyságrendjébe esnek.

Az abszolút aktuális inzert, 1980-ból, akár most is kirakhatná Kert Attila stábja, senki nem lepődne meg.

Vajon miért mutogatnak egymásra ezek a szomorú emberek?

A demokratáink ezt is elkúrták: a MÁV a nyolcvanas években még sikersztori volt, láthatjuk...