Inzert

A mai baloldali reformnemzedékből sokan a hetvenes-nyolcvanas években még a Tervhivatalban gyengítették a béketábort - viszont már akkor is a szlovák egészségügyi reformot csodálták vallásos tisztelettel (igaz, a vizitdíj még nem jött szóba).

1973-at írunk, és éppen felrobbant az olaj ára. A tévéhíradó ábrája az olajcégek nyereségét elemzi - a gázár szerencsére akkor még nem volt hozzáragasztva az olajéhoz, mert testvéri ország voltunk, autója pedig úgyis keveseknek volt, így azt hittük, hozzánk nem gyűrűzhet be a baj...

A forintválság idején nem árt emlékezni rá, hogy volt már olyan idő Magyarországon, amikor csak valutáért lehetett menő az ember. És akkor is a baloldal kormányzott, tenné hozzá egy fideszes.

Ahhoz is rendszert kellett váltani, hogy  két szomszéd végre leplezetlenül gyűlölhesse egymást. Bezzeg amikor bölcs emberek vezették országainkat, a kapcsolatok zavartalanul fejlődhettek.

Lám-lám, a képernyőn is lehetett a sorok között olvasni. A napnál világosabb például, hogy esetünkben a szerkesztő egy virtuális Medián-felmérés megtippelt eredményét üzente meg a nézőknek: a jobboldal már akkor is stabilan a balosok előtt mozgott. Aztán jött a választás vasárnapja, és a baloldali jelöltek valahogy mégis diadalmaskodni tudtak.

Válságidőkben ezt a képet is jólesik nézegetni: tisztán látszik belőle, hogy a népgazdaság exportja jelentősen felülmúlta az importot, így valóságos pannon pumaként ugrándozhattunk a hetvenes-nyolcvanas években. Nem is adósodtunk el annyira, mint most, a fehérterror alatt.

Már akkor is kicsi és nyitott gazdaság voltunk, csak akkor az export nagy része rubelelszámolású volt, ami azt jelentette, hogy elvileg bármilyen szart átvettek tőlünk az elvtársi országok. A gyakorlatban - látjuk, ugye! - ez azért ennél egy kicsit nehezebb volt.

Lám, milyen élenjáró mezőgazdasággal bírtunk, hála a téeszesítésnek? Most is ráférne a sok nyakas kisgazdára egy kis kollektivizálás, rögtön nem ugrálnának tüntetgetni Pestre, a traktorukkal!

Ehhez az édi-bédi képhez még hozzáfűzni se tudok semmit. (Jobb is így.)

Ez a kép lehetne akár Rózsa Gyuri Kapcsoltam című műsorának egy képes rejtvénye - de nem az, a Híradó nézőinek szánták ezt is. Nem is tunyult el a lakosság, mindenkinek mozgatnia kellett az agyát.

Kokszolni már akkor is tilos volt, fűtőknek és sportolóknak egyaránt.

A digitális átállás időszakában nehéz elképzelnünk azt a kort, amikor képtávírót emlegettek.

Abban a megelőző rendszerben azért lényegesen keményebb rezsim uralkodott, nem tartottak ilyen négynapos kamuünnepeket, mint most: hétköznap sem lehetett szórakozni, hétvégén pedig jött a kommunista szombat és a kommunista vasárnap.

A Horthy-fasizmust visszakívánó terrorcsőcselék ezt a gyönyörű műalkotást, szocialista hazánk felemelő szimbólumát tépkedte ki 52 éve a zászlók közepéből.

Ja nem is, az még egy másik gyönyörű műalkotás volt, csak azt ki kellett dobni a kukába.

1981-ben is lett volna dolga az Új Rend biztosának - csakhogy akkor ő még kezdő KISZ-tag volt, messze a hatalmi pozícióktól.

Megyünk tovább a morbid vonalon: ennek a képnek az indíttatását sem könnyű elképzelni. Az 1985-ben készült kép a rendszerváltás után születendő gyerekeket már világra jövetelük előtt tizenkét évvel eltemetné. Elvtársak, ennyire azért nem borzasztó a kapitalizmus!

Moszkva bemutatkozik - értik, ugye! Még ha 1956 végefelé került volna adásba ez a felirat, értettük volna a poént. De a hetvenes években Moszkvának már nem kellett bemutatkoznia, ismerte őt valamennyi magyar állampolgár.

A héten turbóra kapcsolt a kommunista deja vu: a hetvenes évek pangását emuláló kisebbségi kormányzás ugyanolyan válságba torkollott, mint a legvidámabb barakk korszaka. A vörös megoldási javaslat most is ugyanaz, mint 1979-ben: dolgozzunk többet, és keressünk kevesebbet, úgy minden rendben lesz.

Hírek-főcím, mit is lehetne még ehhez hozzátenni...

Akkoriban teljes erővel a kommunista gazdaság felépítését céloztuk, ahol a pénz mint olyan megszűnik. A világgazdaság most, 2008 őszén egy hasonló irányú félfordulatot vett.

Ilyen alkuk foglalkoztatták a szocialista közvéleményt az enyhülés időszakában, a hetvenes években - az emberarcú Brezsnyev és Carter elnök egyre javuló kapcsolata megnyugvással töltötte el a két hatalmas ország népét. Én egyébként legjobban a Szojuz-Apolló összekapcsolódást élveztem.

Ez sem inzert, hanem egy jópofa, vérbő, humoros meghívóplakát, ami a Szabadság téri épület híres aulájában díszeleghetett, 1977 őszén. Milyen nevezetes események is voltak akkoriban? A közönség segítségét kérem.

Valahogy így zajlottak a termelési munkafolyamatok a vas és acél országában. És erről elengedhetetlenül fontos volt tájékoztatni a lakóságot.

Ahhoz képest, hogy a komcsik a pénz megszüntetésén fáradoztak, az inzertek viszonylag nagy hányada ábrázol bankjegyeket. Lehet, hogy mégis fontos szerepet játszott a szocialista polgár életében is? A képen a Balaton, a hetvenes évek nagy meggazdagodásainak szinte kizárólagos forrása.

Kádárék idejében a pénzeszsákok és a krumpliszsákok egyformák voltak, hirdeti az utókor számára ez az ábra.